Az új kor gyermekei

Az új kor gyermekei,

indigókról szellemtudományos és pszichotronikus nézőpontból

Új rend van kialakulóban és a társadalmak egy liberálisnak nevezett szemlélettel ezt látszólag elfogadják, de a kialakított új nézetek sajnos ugyan úgy a hatalmi elit érdekeit képviselik és mélységében egyáltalán nem ismerik el az új rend valódi univerzális törvényeit.

Mindig is léteztek olyan gyerekek, akik megtagadták a szüleik által elfogadott rendszert és valóban, minden nemzedék hozzá tett valamit ahhoz az evolúciós fejlődéshez, ami az emberi lélekben zajlik évezredek óta

Az új kor gyermekeinek első nemzedékét indigógyermeknek nevezték el, homogén indigó színű aurájukról.

Miért különleges ez az indigó színű aura? Azért mert egy átlagos, vagyis nem indigó ember aurája magában hordozza a színspektrum teljes skáláját, miközben az a szín dominál, ami az adott ember személyiségében meghatározó. Na de mit jelent ez gyakorlatilag, mi a szerepe az aurának az életünkben és mit jelentenek a színek az aurában?

Azt mindenki tudja, hogy mire használja a testrészeit, a kezét, a lábát, a szemét, ez azért van így, mert a lélek III. dimenzióban könnyen felfogható, érzékelő és cselekvő eszközeiről van szó. Ezzel szemben, vagyis inkább az előbbivel együtt, az aura az átlagember számára láthatatlan, több dimenzióban is jelenlévő eszköze a léleknek, az érzelem és az értelem folyamatos befogadásához, feldolgozásához és kiárasztásához, attól függően, hogy az adott személy milyen élethelyzetben kell, feltalálja magát.

Általában az aurát sávokra osztott színes tojásként, vagy színekben játszó tojásdad felhőként ábrázolják. De a kép pillanatszerűen csak állóképet tud rögzíteni, pedig az aura az egy folyamatosan pulzáló örvénylő, alakját, formáját és sűrűségét állandóan változtató energiafelhő a fizikai test körül.

A színek az ember lelki minőségét és a pillanatnyi lelkiállapotát mutatják. Tehát a színek az aurában az asztrális, vagyis érzelmi, a mentális, vagyis értelmi és a kauzális Isteni minőségeket fejezik ki. Erről most nem írok bővebben, aki többet szeretne tudni, rengeteg leírást találhat, könyvekben vagy akár a világhálón.

Az indigóság kérdését viszont mélyebben csak az értheti meg, aki tisztában van az ember lényének teljes működésével, szellemi, lelki és fizikai szinten.

Minden ember, aki él és mozog a világban, érez, gondolkodik és TUD, az ingerek folyamatos áramlása közepette.

Az indigóknál ez máshogy működik, mint a színes aurával rendelkező embereknél, mert ők elsősorban TUD-nak és hiányoznak az aurájukból azok az eszközök, amik az érzelmek és az alacsonyabb szintű gondolatok feldolgozásához szükségesek. Ez alapvetően rendkívül sebezhetővé teszi őket. Ők olyan világra vannak „tervezve”, ahol nincsen harc, lökdösődés, nincsenek játszmák, hazugságok. Az auraszínek alapvetően ezeket az érzelmi és gondolati energiákat képviselik, ahogy már fentebb leírtam. Az indigó szín pedig az egynemű, tiszta Isteni tudatosságot, hát ez elég nagy különbség.

Na de haladjunk lépésről lépésre.

Előzetesen el kell mondanom azt is, hogy munkám természetéből adódóan elsősorban a felnőtt korú, már megbetegedett, lelkileg elveszett indigókkal kerültem kapcsolatba, de ők sem egyformák ugyan úgy, ahogy nem létezik két egyforma ember egyébként sem. Ettől függetlenül vannak azonos motívumok, mintázatok a lelkükben és ezek mentén el lehet indulni, hiszen a cél a gyógyító munka során az, hogy az életük rendeződjön.

Így az írásom elsősorban ebből a szempontból közelíti meg a témát.

Ami a felszínen látszik és szembeötlő, hogy az indigók közül sokan nem a megszokott normák szerint viselkednek, egyre nő azoknak a gyerekeknek a száma, akik emiatt problémásnak számítanak, legyen szó zsenialitásról, vagy figyelemzavarról, hiperaktivitásról. Ezzel a kérdéssel sokan foglakoznak, szerintem megoldást nagyon kevés esetben találtak, mert a társadalom gondolkodása, berendezkedése és az emberek lelkülete továbbra sem értő, vagy támogató. Pedig időközben felnőtté vált egy nemzedéknyi indigószületésű ember, anélkül, hogy mélységében bárki megértené az indigók lelkének működési elvét.

Nézzünk tehát néhány jellemzően indigó tulajdonságot és azok magyarázatát, szellemtudományos szempontból.

Különlegesen kreatívak, sokkal inkább fejleszteni akarnak, mintsem másolni, a magyarázat egyszerű, hiszen tudatuk a felső mentál és a oki test szintjén működik, olyan dimenziókat ér el, ahol a létezés tervrajzával tudnak kapcsolatba kerülni. Látnak minden lehetséges a megvalósításhoz szükséges ideát.

Gyakran úgy érzik, hogy nem értik meg őket, de valójában az igazság az, hogy ők sem értik, hogy mi ez a hétköznapi életre általában jellemző felfordulás, lökdösődés, tülekedés, hazudozás.

Két eshetőség van, vagy egy nagyon magas szintű tudatossággal tekintenek le az emberi világra, (lássuk be ez is egy nagyon magányos hely), vagy sajnos kicsi gyerekként egyáltalán nem tudják felfogni sem, így feldolgozni sem a körülöttük zajló eseményeket, hiszen ehhez nem rendelkeznek eszközökkel. A lelkükből, az aurájukból hiányzik az alsó mentál és az érzelem test. Ezért aztán azt mondják rájuk, hogy figyelemhiányosak, pedig a fizikai szintű idegrendszeri vizsgálatok semmilyen elváltozást nem mutatnak ki.

Érdekes dolgot tapasztaltam egy alkalommal, egy 32 éves indigó fiúval kapcsolatban, aki bipoláris tünetek miatt jött el hozzám. Nála a fönt és lent ciklusa elég hosszú idejű 1-1,1/2 éves. Akkor éppen a pörgős időszakban volt. Érdekes volt a beszélgetésünk, mert ő gyakorlatilag a még ki nem mondott gondolataimra válaszolt előre. Látszólag így a beszélgetés elég zagyvának tűnt, aztán rá jöttem, hogy miről van szó és akkor már tudtunk egymással kommunikálni.

Nem együtt érzőek a szó klasszikus értelmében, hanem együttérzékelők, vagyis fizikai érzetekben, lelkileg és gondolatilag magukba fogadják azt, akire ráhangolódnak, így minden, ami a másik ember életében zajlik olyan, mintha velük történne. Lássuk be, erős lélek kell ehhez, de sajnos nem minden indigó születik a földi élethez elegendő lelkierővel.

Nagyon gyakran egyáltalán nem tudnak különbséget tenni jó és a rossz, igaz és hamis között. Így viszont rengeteget kell csalódniuk, mert megbíznak mindenkiben feltétel nélkül és ezzel bizony nagyon sokan visszaélnek, kihasználják, becsapják őket, vagy rosszindulatú tréfák áldozataivá válnak.

Az ő kapcsolódásuk az embertársaikhoz teljesen más szintű, ezért sajnos van úgy, hogy egész gyerekkoruk másról sem szól, mint kiközösítésről, kigúnyolásról, kirekesztésről. Egy idő után vagy teljesen visszahúzódóvá, vagy kifejezetten agresszívvá, provokatívvá válnak.

Nagyon gyakran úgy érzik, hogy idegenek bolygónkon, egyúttal viszont valami különleges belülről jövő tudatossággal bizonyosak abban, hogy itt beteljesítendő feladatuk van, anélkül, hogy e feladat természetét ismernék.

Egész lényük alapvetően magasabb szinten rezeg, mint az jelenleg általában „normális”, sokan ezzel megmagyarázzák hiperaktivitásukat, állandó mozgáskényszerüket. Én ebben nem vagyok biztos.

Egyes kutatók, különösen fizikusok úgy vélik, hogy a gyerekeknek ez az új faja nagyon különbözik más átlagon felül tehetséges, hiperaktív gyermekektől, vagy egyszerűen jóval fejlettebbek az emberiség többi részénél, hiszen vélhetően párhuzamos univerzumokból jönnek, más időből és térből, többnyire a jövőből, itt a Földön pedig a jelen korban öltenek testet. Érdemes ezen elgondolkodni, bármilyen hihetetlennek tűnik elsőre.

A következő állításom még ennél is valószínűtlenebbül fog hangzani, az indigók 60 %-ának a lelke csak részben inkarnálódik. Ez magyarázza az erős illetve a gyenge lelkűséget. Minden leszakadt lélekrész, valahol egy másik dimenzióban pihen, aranykori körülmények között, miközben folyamatosan kapcsolatban van a földre született lélekrésszel. A kapcsolat azonban elveszhet, ha a földi lélekrész túlságosan telítődik félelemmel és annyira besötétedik, hogy a kapcsolttartás lehetetlenné válik. Jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon mi az oka a lélek kettészakadásának? Van rá magyarázat, egyéni és univerzális szinten is, de most nem akarok erre kitérni, mert nagyon hosszadalmas lenne.

Induljunk el inkább egy új úton és tegyük a lelket újra teljes egésszé az adott ember jelenlegi földi életében.

Igen van rá lehetőség, mert kegyelmi időszakát éli a föld és a földön élő emberiség. Az átalakuláshoz minél több élő, fényes lélekre van szükség. A leszakadt lélekkel élők veszélyeztetettsége negatív módon kihat a változásra, hiszen a sötét erők lényei birtokukba veszik ezeket a törött lelkeket és rajtuk keresztül terjeszkednek.

Az univerzumban minden az isteni gondolat által van teremtve és mi emberek társteremtők vagyunk, hatalmasabbak, mint sokan gondolják. Szabad akaratunkból teremthetünk fényt, vagy sötétséget.

A gyógyítás technikáját nem akarom most részletesen leírni, vissza lehet kérni és kapni a leszakadt lélekrészt, így az újra teljessé, egésszé válik, az aura pedig ezzel együtt beszínesedik.

Most sokan gondolhatják azt, hogy ezzel közönségessé tesszük, visszabutítjuk az indigókat. A válaszom az, hogy nem, mert az aurájuk ettől kezdve gyémánt aura lesz, kristályszínekben ragyogó.

A lélek megőrzi a különleges képességeit, de rendelkezni fog az emberi élethez szükséges érzelmi és gondolati töltéssel is, egy nagyon tiszta világos módon.

A gyógyítás szellemi részével koránt sincs befejezve a munka, mert a lélekkel is dolgozni kell. Ez talán a legnehezebb, mert a felnőtt kor eléréséig, rengeteg negatív elementál épül be a lélekbe és a személyiségben felébrednek az előző életek súlyosabb traumáinak lenyomatai is.

A tudatalattiból feltörő, lélekbe zárt kódok befolyásolják a viselkedést. Ezek a kódok DNS és sejtszinten be vannak épülve a fizikai testbe is. Nagyon összetett dologról van szó.

Az általam megismert indigó történeteknek szinte mindegyikében szerepelt egy olyan előző élet, melynek befejező momentuma, egy önfeláldozó, kínok között véghezvitt mártírhalál.

Találkoztam köztük olyannal is, akinek földi életbeli tapasztalata alig volt, korábban angyalként végezte a feladatát a teremtés valamelyik területén.

Még mielőtt bárki feltenné a kérdést, hogy szabad-e ilyen módon és mértékben belenyúlni egy ember életébe, röviden válaszolok. Mindig csak annyit szabad tenni amennyit a szellemi mesterek megengednek, mindenki csakis önmagához képest a személyisége alapmintáit megőrizve tud változni, méghozzá pozitív illetve negatív irányba. A cél pedig csakis az élhetőbb élet lehet, mert a szenvedés soha nem Istent szolgálja.

A témának számtalan feltáratlan területe van, bennem is rengeteg a kérdés és továbbra is keresem rájuk a választ.